dr. Erdős György

dr. Erdős György
japanológus

1944. január 13-2010. december 24.
Idézek a búcsúztató lelkész gyászbeszédéből:

„Gyuri karácsonykor ment el. Jézus születésnapján halt meg, vagy született meg? Ki tudja. Olyan dolgot éltem vele, amit életemben eddig soha. Ott álltunk a kórházi ágy mellett, már nem beszélt, nagyon mélyen aludt. De az úrvacsorára, a karácsonyi ünnep hírére feléledt, és teljesen visszatért. Így voltunk ott együtt. Míg élünk, ezt magunkkal visszük, hogy vele és Krisztussal együtt ünnepeltük az Úr születésnapját. Ez igazi ajándék. Nem mindenkinek adatik meg. Ez az ajándék valahogy az evangéliumnak ezt a mondatát juttatja eszembe: Én Uram és én Istenem! Ez a bensőséges megszólítás és kapcsolat, amikor már egészen más síkon tevődnek föl a kérdések. Ez a bensőséges megszólítottság hatotta át azt a néhány percet.”

Egy személyes élményem elmondásával szeretnék rá emlékezni, amikor ezt a furcsa nekrológot írom. Életem nagy ajándéka, hogy Gyuri révén megismertem Hajimu Iwaki-t, azt az embert, akitől ő japánul tanulni kezdett, amikor Hajimu Bartók kutatóként 6 éven át családjával együtt Magyarországon élt a hatvanas években. A ma 80 éves Hajimu és felesége gyönyörűen beszélnek magyarul, sőt magyarul leveleznek velem. Hosszú magyarországi tartózkodásuk alatt annyira megszerették a magyar barátaikat, hogy hatásukra, életmódjukat látva áttértek a keresztény hitre. Hazatérve Hajimu eredeti hivatását feladva, református teológiai tanulmányait követően protestáns lelkészként éli az életét Japánban. Barátságuk Gyurival mindvégig megmaradt, s magam is megismertem annak mélységét Japánban Hajimu istentiszteletei után folytatott beszélgetéseink alkalmával. Két éve Gyuri meghívására a feleségével együtt három hónapig újra Magyarországon tartózkodtak, és a mi Duna-parti kertünkben láttam őket vendégül Gyurival együtt. Felejthetetlen délután volt, melynek során beszélgetés közben epret, cseresznyét, ribizlit, meggyet szedegettünk. Nagyon meghökkentem, mikor a búcsúzáskor Hajimu, a lelkész azt mondta: „Úgy éreztem magam nálatok, mintha a Paradicsomban lennék.” Mire én amolyan tamási észjárással azt válaszoltam: „Hát, ha már itt is olyan, mint az igaziban, akkor én még inkább maradnék egy kicsit itt, a földi Paradicsomban.”
Mióta Gyuri meghalt, a gyászbeszédre is gondolva sokszor eszembe jut, hogy mint „okos felnőtt” ő már biztosan tudja a különbséget, és azt is – ahogy Babits írta – hogy „nem is olyan nagy dolog a halál”.

Illés Dávid Esperes